De látod azt is, hogy az egymástól külömböző és távol való dolgokat is
össze szokták valami kötéllel és eszközökkel csatlani.
(Enyedi György)
Oxfordban a Harris Manchester College2 gyűjteményében található Enyedi György Explicationesének egy magyar nyelvű, 1620-as kiadása.3 A kötet gazdagon díszített vaknyomásos barna bőrkötése rossz állapotú, első táblája lejár, a margináliákon nincsenek lényeges jegyzetek. Különlegessé azok a bejegyzések teszik, melyek az elő- és háttáblákon találhatók. Korabeli kezek ugyanis imákat írtak be, valamint bőbeszédűen jegyzeteltek könyvvásárlásokról és eladásokról, kölcsönvett és kölcsönadott kéziratokról.
A jegyzetekből a három imarészletet Jankovics József a nyolcvanas évek elején4 publikálta.5 Az imák azért is érdekesek, mert épp Enyedi György a 16. században többször is felszólalt tartalmuk ellen. Így például az időjárás csapásait elhárító ima kapcsán említhetjük, hogy nyomatékosan felhívta hallgatói figyelemét, ne higgyenek a népi babonaságokban az időjárással kapcsolatban. A 45. beszédben (Agg 2,18: Megverlek titeket égető széllel és ragyával, kőesővel minden ti kezetek munkáját, és nem volt közületek etc.) a következőket mondja:
De jer, szálljunk magunkba. Minket is ver az Úr Isten mind egyéb csapásokkal, s mind égi háborúkkal. Oda vagyon, amint itt szól a prófétával, minden kézi munkánk, veteményünk. Vagyon-e, aki ennek igaz okát keresse? […] Hisszük-e, hogy az Isten az ő tárházából hagyigálta ránk? Igen, de vissza, mert ki valami kába és nem emberhez illendő okoknak tulajdonítja. Némely az istentelen bálványimádásnak hátrahagyásának […]. Némellyek pedig a boszorkányokra vagy ördöngös deákokra fogják. Némellyek: Megpotyolták az almát, s azért lött a jégeső. Némelyek: Nem illették meg az Úr napját. Ó, kába bolondság. Nem egyéb ennek a veszedelemnek az oka, hanem az Úr a mi bűnünkért reánk haragudván bocsátotta reánk kemény ostorát, vagy ördög, vagy boszorkány, vagy valami által cselekedte Ő Szent Felsége. Ő tudja, mert őneki mind menny, föld, és azokban való állatok szolgálnak. Volnánk csak békességesek a mi Istenünkkel, meglátnók, ki volna ellenünk. Bizony, ha ez világ ördöge mind rajtunk volna, sem árthatna.
Valamint ugyanebben a beszédben:
Tehát hamis, és csak babona s istentelenség, akik azt mondják, hogy valami berbitéléssel, valami figurák írásával, harangozással és egyéb efféle encsenbenccsel elűzhetik a kőesőt.”6
A második, bírósági per esetén használandó imára utalva megemlíthetjük, hogy szintén írt a témáról Enyedi. A 39. beszédben (1Kor 6,7–10: Immár általánfogván fogyatkozás vagyon bennetek, hogy perlődéstek vagyon egymással. Miért, hogy inkább kárt és bosszúságot nem szenvedtek, vallotok, hanem inkább tü tesztek bosszút az tü atyátokfiainak?) neméppen a peres eljárás előtti szerencsehozó imára bátorítja híveit. Ahogy mondja, „soha oly igaz per nem lehet, kiben valami hamisság ne forogjon”.7
Ugyanígy megemlíthetők a harmadik ima kapcsán azok a szövegpárhuzamok, melyek az Isten által megmentett bibliai szereplők megmenekülését vagy győzelmét mesélik el. Mind megtalálhatók többek között Enyedi prédikációiban is, egyben kedvelt témái voltak a korabeli bibliai históriáknak is, így Tóbiás és Sára, Dávid és Góliát, Jónás és a cet, Zsuzsanna és a vének, Judit és Holofernes vagy József és Manassé.
Jankovics József mellett a jegyzetek közül néhánnyal Káldos János foglalkozott.8 Az említések kapcsán vázolja a kötet történetét is: 1658 karácsonya körül vette meg a kötetet Hévízi István unitárius pap Csókfalván, ahova Káldos szerint a vásárlás évében kerülhetett a pap.9 Halála után felesége Hévízi könyvtárából több kötetet eladott vagy kölcsönadott másolásra, használatra, ugyanígy kéziratokat, prédikációkat is, melyekből a jegyzetekből ítélve egész gyűjteménnyel rendelkezett. A kéziratok méretét fogásokban, lapcsomagokban határozták meg, a gyűjtemények ezek szerint nem voltak bekötve. Gyepesi János kölcsönzésre vonatkozó jegyzete is szerepel benne, aki nevét külön is a kötetbe írta. Jegyzetének érdekessége, hogy egy latin nyelvű Enyedi-kötetet (biztosan az 1598-as kolozsvári kiadást) szerzett Hévízi özvegyétől, és mivel az kevesebbet ért, mint a cserébe adott könyv, prédikációkat kapott az özvegytől kölcsön másolás céljából. Vagyis Hévízinek mind a magyar, mind a latin nyelvű Enyedi-kiadásból volt példánya. A további tulajdonosokról nem sokat tudunk. Ex libris bejegyzés szerepel Szen[t]gericei Mihálytól és Kénosi Györgytől.10 Emellett egy jegyzet azt is bizonyítja, hogy Pálffi József 1856-ban Péterfi Sándor székelykeresztúri unitárius lelkésznek adta el.11 Talán tőle vette később Simén Domonkos, akinek ajándékaként 1863. november 19-én végül a Harris Manchester College gyűjteményébe került, ahol két 1598-as és egy 17. századi latin Enyedi-kiadással gazdagítja a könyvtárat.12
Káldos János Enyedi György prédikációinak másolatait összefoglaló tanulmányában azt is megjegyzi, lehetséges, hogy a kölcsönadott beszédek Enyedi-prédikációk voltak. Ez alapján jegyzi fel Hévízi István és Gyepesi János másolatait.13
Szintén másolatra kért kölcsön prédikációkat és könyveket Hévízitől és feleségétől Csókfalvi Péter, Kőrespataki Ferenc és „Enyedi uram”. A jegyzetekben két alkalommal is említik nem szerzői státuszban Enyedi Györgyöt, vagyis a harmadik unitárius püspök névrokonát. A monyáti literátus Enyedi György a 17. század derekán feltehetően a Hévizi család rokonaként a hordozó kötetet adta kölcsön Hévízinek, mielőtt az megvette volna tőle, aki egy Josephus Flavius kötetet kölcsönzött neki cserébe. Ezután Enyedi uram továbbra is könyveket és nagy mennyiségű prédikációt kért kölcsön másolásra. És talán a püspök beszédei is közöttük voltak.
Kevés olyan jegyzetünk van, melyben prédikációk másolásáról, és kifejezetten Enyedi prédikációinak másolásáról tudhatunk meg részleteket. Ezen kívül még egy Enyedi-másolóval kapcsolatban találunk ilyet. Lisznyai Gyárfástól nem ismerünk eredeti munkát, prédikációi is elvesztek. Annál több fontos másolat kötődik a nevéhez, így egy Enyedi második triacasát tartalmazó gyűjtemény. Lisznyai nemcsak a második, de a harmadik triacast is lemásolta, bár ezt a kötetet ma nem ismerjük. Előbbit Vadászi György, utóbbit Debreceni János kapta kölcsön.14 Hasonlóan lemásolta Hunyadi Demeter prédikációit, és más kéziratai között is kellettek legyenek prédikációk. (Ezek nem maradtak fenn.) A második triacast tartalmazó, 1613-ban Torockón másolt 3. Kolozsvári Kódex a mai másolatok közül a legkorábbi.15 A kötet a gyűjteményből a 34–66. beszédet tartalmazza, és bár részletes indexe van, a beszédek zavaros sorrendben és hiányosan találhatók meg benne. A kódex az indexhez képest így néz ki: A 34., 35., 36. beszéd egymás után következik a kódex elejétől. A 37. beszéd két részben van bekötve, a 38–40. beszéd hiányzik. A 41. beszéd két részben. A 42–43. beszéd egymást követi. A 44. prédikáció hiányzik, a 45. két részben, a 46–47. egymás után következik, a 48–49. hiányzik. Az 50–53. beszédek egymás után szerepelnek, az 54. számát megemlíti a másoló, ám a beszéd kimarad, ezt az 55–56. beszédek követik. Az 57. beszéd töredékes, egy levél hiányzik. Az 58–60. prédikációk rendben következnek, a 61. beszéd azonban csonka, valószínűleg lapkeveredés miatt az utolsó lapok a 64. beszédből valók. Míg előbbinek a vége, utóbbinak az eleje azonban nem szerepel a kódexben. A 62–63. és a 65–66. beszédek hiányoznak. A másoló emellett többféle minőségű papírra dolgozott. Míg egyes lapok tisztán olvashatók, máshol az írás szinte olvashatatlan. A több helyen sérült papír is nehezíti az olvasást. A szövegek és őrszók szorosabb vizsgálata is alátámasztja a levélcsomagok keveredését. Talán épp Lisznyai halála miatt nem került rendezésre a kölcsön kapott iratcsomag. Ezek alapján azt kell feltételeznünk, a kötet eredetileg, és a másolás idejében nem volt bekötve, hanem a fentebbiekhez hasonlóan fogásokban, lapcsomagokban volt összerendezve.
Hogy a kötéstábla jegyzeteiben szereplő egy-egy ilyen fogás mennyi beszédet is tartalmazott, a következő kevés adatot vehetjük alapul: 36 beszéd 19 fogásban, vagyis cca. két beszéd fogásonként, később 22 beszéd 6 fogásban, cca. három és fél beszéd fogásonként. Később az Enyedi uramnak adott prédikációk kapcsán fogásokról olvashatunk csak, de egy kihúzott jegyzetrészben azt is feljegyzik, hogy 2 fogásnyi beszéd 8 folióból, vagyis 2×16 oldalból állt. Ezzel a lapszámmal számolva az első esetben hosszú, 6–10 oldalas beszédekről, míg a második esetben rövidebb, 4–6 oldalas prédikációkról beszélhetünk átlagban. Természetesen arra is van példa, hogy kevesebb lapot kötöttek egybe, így ezek csak becslések.
Ezen adatokból reményeim szerint lassanként összeállítható, hogyan is zajlottak a másolások a 17. században, és az is igazolható, hogy a másolás nemcsak iskolai környezetben és megtervezett hálózatokban történt, hanem a lelkészek, gyakorló prédikátorok mindennapi gyakorlatához tatozott a prédikációk másolása, gyűjtése is. A fennmaradt könyvek és kéziratok vizsgálatából pedig ennek az írásbeliség és szóbeliség határmezsgyéjén lavírozó unitárius kéziratosságnak részleteit lehet esélyünk feltárni és mélyebben megérteni.
A kéziratos jegyzetek:16
[ekt*] Anno Domini Millesimo Sexcentesimo Quinquagesimo, id est 1650 die penultima Decembris, mutuavi hunc librum ab affine meo dilecto sincere ac pergratissime E. Georgio Literato, ut nominatur de Monyát. Ego autem dedi pro hoc libro affini meo sincero |:librum:| Flavii Josephii De Antiquitate Judaicarum continentem.
—
Arcae Noë longitudo trecentorum cubicorum <erat> erat, latitudo quinquaginta cubitorum erat, altitudo triginti cubicorum. Ex lignis levigatis con facta [est].
—
Holott elindula az mü Urunk, Jézus Krisztus, elöl talála pokol <esőt> |:szelet:|, pokol esőt, pokol fergeteget, ez szót mondá Urunk, Jézus Krisztus: Hova mégy, pokol szél, pokol eső, pokol fergeteg? Ez szót mondá pokol szél, pokol eső, pokol fergeteg: Én is megyek bűnös Ádám földjén termő szőlő tördelni, áldott búza veszteni. Ez szót mondá Urunk, Jézus Krisztus: Poroncsolok az én mennyei Atyámnak szent szájából származott szent igíjível, szent hatalmával, hogy k[özel] ne mehess, hanem térj el innét, s menj el kegyetlen, kietlen kőszál rontani, fürtös fenyő tördelni, kőszikláknak rontani. Ámen. Mü Atyánk etc. Hiszek egy Istenben, minden<ha> ad ható etc.
—
Emptus in Csókfalva anno 1658 circa festum nativitatis Christi
per flo. 1
—
Anno 1671 circa diem Divi Georgii ada mihozzán[k] Hévízi István papné asszonyom numero 36 conciót, mely vagyon tizenkilenc fogásban, úgy, hogy intra annum írjam le, és azután őkegyelmének beszolgáltassam. Azt cselekedte őkegyelme azért, hogy egy Francionalist adtam egy deák Enyediért, mivelhogy fel nem érte az Enyedié az Francionalist.
Johannes Gyepesi manu propria.
Ex libris Michaelis Szengericei
Johannes Gyepesi
[hpl*v] Michael Koter ökör[?], anno 1686.
Anno 1673 die 8 Junii én, Petrus Csókfalvi vittem el István papné asszonyomtól hat fogás contiót, az melyben vadnak huszonkét contiók.
Ugyanakkor én Franciscus Kőrespataki vittem el Istvánné papné asszonyomtól egy kátét és egy paschillust.
Acto. XIX. <v. 2.> |:v. 3.:| De még azt sem hallottuk, ha vagyon-e Szentlélek.
Anno 1658 circa festum natalis Christi adtam Enyedi uramnak funebris conciót két fogást, <azután in coena Domini két fogást in 8 folio, ismét, in circumcisionis egy conciót> in nativitate két fogást, azután egy küs könyvet, az melyben formula copulationis vagyon. Húsvétre valót két fogást. Azután ismét adtam két fogást, conciókot.
Adott.[?] Megadott Enyedi uram az conciókban 5 fogást, funebrist 1 fogást, másfélét négy fogást, és egy küs könyvet, az melyben vagyon copulatio.
[hkt*] Anno Domini 1651 die 25 Martii Contractum feci con Ilich. Süll.
In nomine Domini. Hogyha perelni akarsz valakivel, és nyerni akarod, tehát minekelőtte bemennél az székházba, először az székház előtt ez igíket mondd el, azután az Pater nostert tribus vicibus: Hun ül vala asszonyunk, szép Szűz Mária, <fel> fekete földnek színén, Veres-tengernek közepén, ölében vala guzsalya, guzsalyán fon vala, ölében az ő áldott, szent Fiát rengeté vala, odajöve törvénytevő harminc zsidó leányi, őtöt idézé törvény székében, törvénytevő harminc zsidóknak eleiben, hogy szűznek mondotta őmagát, maga fiát rengeté. Kezde érette asszonyunk, szép Szűz Mária keservesen sírnia. Megszóllala Urunk, Jézus Krisztus negyvennapi kis korában: Mit sírsz, szüzességes szent Anyám? Mit ne sírjak, áldott, szent Fiam, Jézus, ha idejött vala törvénytevő harminc zsidóknak egyik leánya, engemet idéze törvény székében harminc zsidóknak eleibe, hogy szűznek mondottam magamot, maga fiamot rengetem. Megszóllala Urunk, Jézus Krisztus: Végy fel engemet, szüzességes édes karodra, vígy be engemet törvénytevő harminc zsidóknak eleiben, megfelelek éretted. Pater noster etc.
Notabam anno Domini 1653 die 28 mensis Julii.
—
Studiorum radices amarae, fructus autem[!] sapidi.
Cygnus canoro tono suas prosequitur exequias.
Operare continuo ne te daemon praeoccupet.
Munkálkodjál szüntelen, hogy tégedet az ördög el ne foglaljon.
—
[lb] Gyükerei igen keserűek, gyümölcsei penig igen édesek az tudományoknak.
Az hattyú az ő éneklésével ékesíti az őmaga temetését. [lb vége]
—
Mint az te szolgálóleányodtul, Sárátul az Asmodaeus ördög az Raphael angyal által elűzeték, szabadíts meg engemet is azonképpen minden ellenségemtől. Mint Dávidot az Góliáttul és Saultul, Dánielt az oroszlányok szájából, Jónást az cethalnak gyomrából, az három ifjakat az égő kemencéből, Zsuzsannát az hamis bíráktul, Juditot az Holofernestül, Manasest és Józsefet az tömlöcből. Így tégy énvelem, szegény szolgáddal, én mennyei, szerelmes szent Atyám etc.
Anno 1658 die 12 May adtam Killyén Diénesnek flo. 2 szent Mihály napig, hütet[?] ad a varasáért[?].
Hivatkozások
1 A kutatás az MTA-ELTE Humanizmus Kelet-Közép-Európában Lendület Kutatócsoport keretein belül zajlott.
2 A Manchesterben alapított college többszöri költözés után, Warringtont, Manchestert, Yorkot és Londont elhagyva telepedett le végül Oxfordban a 19. században. Neve is többször változott, mai nevét 1996-ban kapta. A korábbi szakirodalomban Manchester New College-ként szerepel.
3 A kötet könyvtári jelzete: D:HUN:ENY (D1620/2).
4 Jelen írás szerzője, nem tudva a tudomány e fejleményéről, a közlemény megjelenése után egy évvel született, majd gyermekkorát és fiatal éveit maga mögött tudva végül a következő században talált maga is rá a jegyzetekre az oxfordi Enyedi-példányok vizsgálata során. Jelen tanulmányát pedig mesterét és témavezetőjét korban félúton beérve bátorkodik közölni.
5 A Jankovics által közölt imák párhuzamokkal, magyarázatokkal megjelentek Erdélyi Zsuzsanna alapvető forrásfeldolgozó monográfiájában is: Hegyet hágék, lőtőt lépék: Archaikus népi imádságok, [gyűjt.] Erdélyi Zsuzsanna, [bev.] Ortutay Gyula (Kaposvár: Somogy M. Ny.; Gyoma: Kner; Budapest: Magvető etc., 1974, 1976, 1978 stb.).
6 45. beszéd, K4, 44r, 42r.
7 39. beszéd, Sz, 56 (44).
8 Káldos János, „Enyedi György prédikációinak szöveghagyománya”, in Érték és értelmezés, szerk. Boka László, Sirató Ildikó (Budapest: Gondolat–OSZK, 2010), 202.
9 Uo., 207.
10 Előbbi nevét a kötéstábla verzójára, utóbbi a címlapra írta, Kénosi neve alatt további olvashatatlanná fakult jegyzet látható.
11 A jegyzet, mely az index utolsó lapját követő lap rektóján szerepel, a következő: „Cserevásár útján általadtam ezen könyvet székelykeresztúri unitárius lelkész tisztelendő Péterfi Sándor Úrnak 1856-ba március 31-én. Én, Pálffi József manu propria.” Péterfi Sándor lelkész volt Székelykeresztúron, Csákfalván, majd újra Székelykeresztúron, ekkor vette a kötetet. Később Hévízen lelkészkedett, majd a felsőfehéri egyházkör jegyzője és esperese lett.
12 Utóbbi kötetek közül egy Kovács István ajándéka volt az unitárius college számára 1845 májusában, egyet pedig a college könyvtárosa vásárolt Kolozsváron erdélyi körútja alkalmával 1869-ben. Egy kötet feltételezhetően a college korábbi tagjától, E. Hendersontól került a gyűjteménybe.
13 Káldos, „Enyedi György prédikációinak…”, 202.
14 A jegyzetek a következők (Postilla Antonii Corvini …, ma a Román Akadémiai Könyvtár kolozsvári affiliáléjában. Jelzete: U. 64015): „Secundam triacadem Con. Geor. Enjedini / dedi Georgio Vadazi 19 Mai 1622 / Eodem tempore librum qui continet epistolas Dudicii et fragmenta quaedam. / Tertiam triacadem dedi Andreae Debricino.”
15 A kötet ma a Román Akadémiai Könyvtár kolozsvári affiliáléjában található a létező Enyedi-másolatok nagy részével együtt. Jelzete: MS. U. 737/III.
16 A jegyzetek a Harris Manchester Collegeban őrzött 1620-as Enyedi-kötetből valók. Jelmagyarázat: ekt* = első kötéstábla belső oldala; hkt* hátsó kötéstábla belső oldala; hpl* = hátsó piszoklap; — = a bejegyző által a lap szélességében húzott elválasztó vonal, lb = lapszéli bejegyzés. <esőt> = törölt szó; |:szelet:| = beszúrt szó; [est] = átíró megjegyzése, kiegészítése. Az átírás félmodern formában tartalmazza a jegyzeteket, a rövidítéseket feloldottam.
Vizualizáció: Markó Anita