Hat[van] vagy het[ven]? A Lobkowicz- és a Bod-kódex egyetlen szaváról

Sexto?*

Késő középkori magyar nyelvű kódexeink közül kettő is tartalmazza Az ember három fő ellenségéről és A halálról szóló traktátust. A két kódex – a Lobkowicz- (LobK)¹ és a Bod-kódex (BodK)² – párhuzamos traktátusai ráadásul a nagymértékű hasonlóság miatt biztosan ugyanazon fordításból származnak. Kevés eltérésük egyike a második traktátus legelején egy bibliai szöveghely hivatkozása, amelyet a két kézirat nem egyező módon közöl. Ami a LobK szövege szerint „Emlékezzél meg, ember, a halálról, mert nem késik. Ez igéket írta meg bölcs Salamon könyvének heted részében. […] Mert úgy mond azon bölcs: Emlékezzél meg, ember, a te utolsó halálodról, és soha nem vétkezel.” (155r:1–10), azt a BodK scriptora így írja: „[E]mlékezzél meg, ember, az halálról, mert nem késik. Ez igéket írta bölcs Salamon egy könyvének hatod részében. […] Mert úgy mond azon bölcs: Emlékezzél meg, ember, a te utolsó halálodról, és soha nem vétkezel.” (10v:8–13). Mivel a két kódexet biztosan nem egymásról másolták,³ ezért felmerülhet a kérdés: a hatod vagy a heted alak az eredeti? A traktátus ezen részletének latin forrását Holik Flóris találta meg és közölte egy általa ismert kiadás alapján.⁴ A forrás, a Speculum aureum animae peccatricis valószínűleg Jacobus de Gruytrode műve;⁵ Holik átírásában pedig septimo szerepel, amely a LobK szövegével egyezik meg. A magyar szöveggel ellentétben a latin a második idézetre („memorare novissima tua, et in aeternum non peccabis”)⁶ vonatkoztatja a hetes számot, amelyet a pontos bibliai szöveghely is alátámaszt (Sir 7,40).⁷ Ez azonban továbbra sem jelenti azt, hogy az idézet minden latin szövegben pontos lenne. Ennek megfelelően vizsgálatra érdemes, hogy a BodK változata egyszerű másolói tévesztés, amely a scriptor félreolvasásából vagy elírásából keletkezett vagy esetleg valami más is állhat a háttérben.

Primo

Bár a Speculum animae peccatricist leggyakrabban önmagában adták ki, de ez valójában Jacobus de Gruytrode egy nagyobb művének, a Specula omnis status humanae vitae negyedik része.⁸ A Specula humanae vitae öt részben ad „tükröt” öt különböző fajta embernek, a laikusoknak szóló negyedik rész hatodik fejezetének fordítása került a LobK és a BodK-be. Pontosabban nem az egész hatodik fejezet – a vége előtt nem sokkal félbeszakad, és a scriptor egy exemplumot kezd el másolni. A GW,⁹ az ISTC¹⁰ és az USTC¹¹ alapján 1514-ben, amikor a LobK-et lejegyezték összesen már legalább 33 nyomtatott kiadás állhatott a fordító rendelkezésére, így talán nem túlságosan merész kijelentés, hogy a magyar szöveg is nyomtatvány alapján készült. Ugyan különböző okokból nem volt lehetőségem mindegyik kiadást átnézni, ám a legtöbb változat ismeretében nagyobb tendenciákat így is le lehet vonni.

Kifejezetten érdekes, hogy a vizsgált szövegváltozatok közül összesen három hozza valamilyen formában azt a septimo alakot, amelyet Holik korábban közölt, az összes többiben primo alakban szerepel ugyanez a részlet („Scribitur enim, quod multa bona conferat homini meditatio et memoria mortis, quod in multis sacrae scripturae locis declaratur. Unde Ecclesiastici primo dicitur. Memorare novissima et in aeternum non peccabis.”). Ez egy elrontott hivatkozás (ld. Sir 7,40), mégis sokkal gyakoribb, mint a helyes változat. A francia kiadások például kivétel nélkül ezt hozzák, úgy tűnik, öröklődik a tévesztés – annak ellenére, hogy a szöveg francia nyelvű fordításában, a Le Miroir de l’âme pécheresse-ben ez nem így van.¹²

Az a három kiadás, amelyben szerepel a septimo több szempontból is eltér egymástól. Az első az a valószínűleg Heinrich Quentell által 1494 körül Kölnben kiadott nyomtatvány, amelynek szövegét Holik is ismertette (S1).¹³ A második szintén csak a Speculum animaet tartalmazza, 1490 körül jelenhetett meg Speyerben (S2).¹⁴ A harmadik a teljes Specula humanae vitae egyetlen ősnyomtatványa, amely 1495-ben jött ki Peter Wagner nürnbergi nyomdájából (S3).¹⁵ Az első azonban (a Holik-féle) a septimo megemlítésétől eltekintve a „primo-szöveghagyomány”-hoz kapcsolódik, vagyis szövege kis eltéréseket mutat azokhoz képest, amelyek elrontják a bibliai helyet is. Ezzel szemben a másik kettő nyomtatvány egy eltérő hagyományt alkot, amelyet jól fémjeleznek a hatodik fejezet nyitó mondatai is, amelyek Sirák könyvének 14. fejezetéhez kötik az első idézetet („Memor esto, quoniam mors non tardat. Scribitur Ecclesiastici XIIII.”), a másodikat pedig a 7. fejezethez (az S1-hez hasonlóan). A magyarral való összevetés után megállapítható, hogy ezen két változat sokkal közelebb áll a LobK és a BodK szövegéhez, mint a korábban ismert szövegváltozat. Ezáltal bizonyossá válik, hogy egy ehhez a hagyományhoz kapcsolódó változatot használt a traktátus ezen részének magyar fordítója.

A nagyobb egyezést mindössze két szemléletes példán keresztül mutatom be. Az összehasonlítások során csak a LobK szövegét közlöm, a BodK-ét nem, mivel az eltérések nem olyan jellegűek, hogy érintenék a feltételezett latin forrást. Holik a latin és a magyar szöveg összevetésekor írja, hogy a fordító egy helyen hibázik, amikor félreolvassa az ordinatis (’rendezett, rendelt’) szót és véletlenül az ornatis (’díszített, ékesített’) jelentését adja vissza. A pontos idézet: „a palatiis filiis et famulis ordinatis ad sepulchrum sic vacuum” (S1) ~ „fiakkal, lányokkal és szolgákkal megékesült palotákból szereztetnek az utálatos sírba, ki üres” (LobK 155v:23–156r:3). A fordító azonban nem ront el semmit, egész egyszerűen nem ezt a szövegváltozatot használta, hanem a másik hagyományból egyet: „a palatiis filiis et famulis adornatis ad sepulchrum sic vacuum” (S3; a kiemelések mind tőlem: VM). Ez az eset azért kirívó, mert tetten lehet érni benne, hogy a magyar változat nem félrefordítás, hanem az adott részlet a forrásban is így volt – ritka az, hogy lehetőségünk van megvédeni a magyar kódexek sokszor feleslegesen kárhoztatott fordítóit.

A traktátus egy másik pontján a léleknek ki kell mennie a testből, de nem tudja, hogy mely testrészen keresztül, ezért többet is megkérdez, míg végül a fej tetején megy ki. A magyar szöveg így hangzik:

Akkoron ottan a lélek megyen az ajakakra, és megkérdik őtet az ajakak, mondván: Mit akarsz, ó, lélek? Felel a lélek és mondja: Ki kell immár mennem. Mondnak neki az ajakak: S mi nem mi általunk mentél be a testbe, azért ki se menj mi általunk. Tahát megyen az orra likaira, hogy onnat menjen kíve, és azonképpen mondnak neki, mint az ajakak. Ennekutána megyen a szemekre, azután a fülekre, és sehonnat ki nem mehet azokon. Végezetre megyen a főnek teteire, és onnat megyen ki, mert onnat ment volt be. (LobK 158r:23–158v:13).

Az eddigi latin:

Tunc anima vadit ad labia, et interroget labia: Quid vis anima? Respondet anima et dicet: Exire non oportet. Dicunt ei: Non per nos intrasti, nec per nos exies. Vadit ad aures similiter et ad nares, quae respondent sicut labia. Tandem venit ad oculos, per quos exit, quia per ipsos intravit. (S1).

Az új latin:

Tunc anima vadit ad labia, et interrogant labia: Quid vis, o, anima. Respondet anima et dicet: Exire me oportet. Dicunt ei labia: Non per nos intrasti, nec per nos exibis. Tunc vadit ad nares, et respondent nares sicut labia. Postea venit ad oculos, deinde ad aures, et non potest per eas exire. Tandem ad summitatem capitis vadis, et ibi exit, quia ibi intravit. (S3).

Egyértelműen látszódik, hogy az utóbbi szöveg sokkal közelebb áll a magyarhoz, biztos, hogy csak ebből a hagyományból származó változat állhatott a magyar fordító előtt.

Az S2 és az S3 nem tér el nagy mértékben egymástól, valószínűbb azonban, hogy a fordító az S3-at használhatta vagy egy azzal egyező szöveget. Erre egyetlen eltérés utalhat erősebben:

„az megátkozott tolvajnak, orvnak, paráznának, bujálkodónak és hamis hitűnek ő lelke” (LobK 108v:17–20) ~ „anima excomunicati latronis, furis, adulteri, fornicatoris, feneratoris, periuri” (S2; kiemelés tőlem: VM) ~ „anima excomunicati latronis, furis, adulteri, fornicatoris, periuri” (S3).

Mint látható, a magyarból és az S3-ból is hiányzik az S2 felsorolásába betoldott plusz egy elem: a fenerator, -oris (’uzsorás’).

Quartodecimo!

A címben megjelölt kérdésre (miszerint hat vagy hét) a válasz tehát: 14. A fordító valószínűleg összevonta a két idézett bibliai szöveghelyet és csak a második hivatkozását adta meg. Ezen tévesztés (vagy szándékos változtatás?) ellenére az S3 szövege sokkal pontosabb, mint az S1. Holik szerint a magyar traktátus „szolgai mása igyekszik lenni az eredetinek”.¹⁶ Ez az új szövegváltozattal hatványozottan igazzá válik, a fordító sok esetben még a latin forrás szórendjét is követi. Az, hogy ismerjük a magyarhoz közelebb álló szövegvariánst, két információval is szolgálhat. Egyrészt, amennyiben nincsen meg ez a változat más, csak a Speculum animaet tartalmazó kiadásban, akkor Jacobus de Gruytrode Specula humanae vitae-jének egésze ismert volt Magyarországon. Másrészt a magyar fordítás annyira szorosan követi az ismert latint, hogy a két traktátus többi latin megfelelőjének keresésekor is minden bizonnyal olyan források után kell kutatnunk, amelyek a magyarral ennyire megegyező szöveget tartalmaznak.

Hivatkozások

Vizualizáció: Markó Anita