A Karthauzi Névtelen posztilláskötete információtörténeti megközelítésben
Kutatásaimban – a korábbi szakirodalmi gyakorlattal ellentétben – a korstílusok tana helyett információtörténeti megközelítésből vizsgálom az Érdy-kódexet.2 E megközelítés nem középkoriasságában szemléli a Karthauzi Névtelen művét, hanem olyan szövegként tekint rá, amely a könyvnyomtatáshoz kapcsolódó információrobbanás korában keletkezett. A kódex elején található latin nyelvű, és az azt követő magyar nyelvű előszó információtörténeti szempontból a magyar nyelvű kódexirodalom legizgalmasabb forrásává teszi a kéziratot. A két előszóban – a magyar nyelvű kolostori szövegektől szokatlan módon – hosszan olvashatunk a mű összeállítójának céljairól, olvasóközönségéről és munkamódszeréről. Ennek helyes értelmezése kulcsfontosságú mind a kódexre, mind a többi korabeli magyar nyelvű szövegre vonatkozóan.3 Jelen dolgozat előzményei a kódex célközönségét és a szöveg műfaji környezetét mutatták be, és felvetették azt a kérdést, hogy lehetett-e volna az Érdy-kódexből nyomtatvány.4 E kutatások folytatásaként az alábbiakban a latin előszó két kifejezését, és azok kortárs szövegekben való előfordulásait elemzem.
„Novo scribendi, dicendi, docendique genere”
A Karthauzi Névtelen a latin előszóban a „novo scribendi, dicendi, docendique genere” kifejezéssel nevezi meg eljárását.5 A szakirodalomban eddig nem fordítottak arra különösebb figyelmet, hogy megfejtsék, mit is jelenthet ez az „újfajta írási, kifejezési és tanítási módszer”.6 Egy-egy megjegyzésből arra lehet következtetni, hogy talán a magyar nyelven írást, vagy a skolasztikus szellemű prédikációszerkesztést értették eddig alatta.7 Mindkét értelmezés problémás, mivel ezekre az eljárásokra nem használatos ilyen kifejezés. Szokás ugyan a Karthauzi Névtelen által használt prédikációszerkezetet modern prédikációnak nevezni („sermo modernus”), újfajta írási, kifejezési és tanítási módszernek azonban nem.8 Ugyanígy az anyanyelven való írást sem.
A három „módszer” együttes előfordulására eddig nem találtam példát más forrásban, önmagában azonban mindhárom előfordul. A „novo dicendi genere”, illetve „novo docendi genere” kifejezések helyes értelmezése további kutatásokat igényel, jelen dolgozatban csak a harmadik „módszer” párhuzamait vizsgálom.9 A „novo scribendi genere” a korszakban egy konkrét dolgot takart: az újfajta írási módszert, a nyomtatást.10 Az Urbinóból származó Polidoro Virgili 1499-ben kiadott, találmányokról szóló művében a „novo scribendi genere” kifejezést használja a nyomtatásban való terjesztés szinonimájaként. Úgy látta, hogy a könyvtárak felfedezése semmi ahhoz képest, mint amit az újfajta írási módszerrel, a nyomtatás felfedezésével sikerült elérni: ennek segítségével ugyanis egy ember egy nap alatt annyi szöveget állíthat elő, mint amennyi másolás útján sok ember munkájával egy egész év alatt készíthető csak el.11 Az elzászi teológus, Jakob Wimpfeling 1505-ben megjelent történeti művében úgyszintén a „novo scribendi genere” kifejezést használja a nyomtatás helyett. Conrad Celtishez és Sebastian Branthoz hasonlóan ő is büszke volt arra, hogy németekhez kötődik a találmány, amelyet óriási jelentőségű felfedezésnek tartott: Gutenberg az újfajta írási módszer feltalálásával igazán nagy, majdhogynem isteni adományt adott a világnak.12 E párhuzamok ismeretében a Karthauzi Névtelen által említett újfajta írási módszer is a nyomtatás szinonimájaként értelmezhető.
„Novam modo vulgari volens cudendi materiam”
A latin előszóban egyetlen helyen található az előszó lejegyzője által utólagosan, beszúrásjellel betoldott glossza: „novam modo vulgari volens cudendi materiam”.13 Joggal feltételezhető, hogy a kézirat a szerző autográfja, ezért úgy értelmezendő ez a betoldás, hogy maga a Karthauzi Névtelen tartotta fontosnak beillesztését az előszóba. Így e megjegyzés szövegbeli pozíciójából adódóan is külön hangsúlyt kap.
A glosszában szereplő „cudendi” alak külön figyelmet érdemel. A „cudo, -ere” ige átvitt értelemben vonatkozhat szöveg létrehozására, megalkotására,14 első szótári jelentései azonban ʽüt, vág, verʼ, ezzel összefüggésben pedig ʽkovácsolʼ és ʽmegvasalʼ jelentéssel is bírhat.15 Tarnai Andor talán éppen ezt a nagyon is fizikai jellegű, anyaghoz kötődő jelentésréteget furcsállhatta a mondatban, amikor a glosszát idézve kérdőjelet tett a „cudendi” szó után.16 Ezzel a jelentésréteggel függhet össze az is, hogy a nyomtatás feltalálása után ezt az igét („cudo” és „excudo” formában) használták ʽnyomtatniʼ, ʽkinyomtatniʼ értelemben is.17 Nyomtatásra vonatkozóan használja előszavában – már a Karthauzi Névtelen művének születését megelőzően – Hess András,18 és Werbőczy István is.19 A Karthauzi Névtelennél olvasható glossza – Madas Edit fordítását átalakítva20 – tehát a következőképpen is értelmezhető: „népnyelven való nyomtatással új lelki táplálékot kívánok nyújtani”.21
A latin előszó két kifejezésének itt bemutatott párhuzamai összhangban állnak a korábban végzett információtörténeti vizsgálatok eredményeivel: a kézirat több olyan jellegzetességgel rendelkezik, amelyek akkor nyernek értelmet, ha a Karthauzi Névtelen részéről feltételezzük a szöveg nyomtatásban való terjesztésének szándékát.
Hivatkozások
1 A kutatás a Pray-kódex: Hálózati és nyomtatott kritikai kiadás című (Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal – NKFIH, K 119355) pályázat támogatásával készült.
2 Az információtörténeti megközelítéshez lásd: Horváth Iván, „Magyar versek: mi veszett el?”, in Ghesaurus: Tanulmányok Szentmártoni Szabó Géza hatvanadik születésnapjára, szerk. Csörsz Rumen István, 83–98 (Budapest: rec.iti, 2010), 83–85.
3 Bárczi Ildikó szakdolgozatom témavezetője volt, amikor súlyosan megbetegedett. Egyik konzultációnk alkalmával mondta, hogy az Érdy-kódex bármely részlete méltó arra, hogy fontos tanulmány születhessen róla; ezek közül egyedül a latin előszó az, amelyről ő tervezett dolgozatot készíteni. Ez a munka már nem készülhetett el. Az internetes kritikai kiadás tartalomjegyzékében azonban a mai napig csak az ő neve szerepel a Prologus mellet a „Collaboratores” című rovatban (http://sermones.elte.hu/erdy/, hozzáférés: 2018.01.16.). Sajnos azt már nem tudhattam meg, hogy mit gondolt a latin előszóról. Lelkesültségét azonban sikerült eltanulnom. Köszönet érte.
4 Bartók Zsófia Ágnes, „Az Érdy-kódex célközönsége: Nyelvemlékkódex a nyomtatásos terjesztés küszöbén”, in Szerzetesrendek a veszprémi egyházmegyében: A Veszprémi Hittudományi Főiskolán 2014. augusztus 27–28-án rendezett konferencia előadásai, szerk. Karlinszky Balázs, A veszprémi egyházmegye múltjából 26 (Veszprém: Veszprémi Főegyházmegye, 2015), 233–248; Bartók Zsófia Ágnes, Az Érdy-kódex exemplumai [Doktori disszertáció] (Budapest: Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, 2015); Bartók Zsófia Ágnes, „A Karthauzi Névtelen művének műfaji környezete”, in A könyv és olvasója: A 14–16. századi könyvkultúra interdiszciplináris megvilágításban, megjelenés alatt.
5 Az Érdy-kódex hálózati kritikai kiadása alapján, http://sermones.elte.hu/erdy/html/001.html, hozzáférés: 2018.01.16.
6 Az „újfajta írási, kifejezési és tanítási módszer” Madas Edit fordítása. Madas Edit, vál., kiad., utószó, jegyz., A néma barát megszólal: Válogatás a Karthauzi Névtelen beszédeiből, Magyar Hírmondó (Budapest: Magvető Kiadó, 1985), 11.
7 „[ A Karthauzi Névtelen] könyvének magyar nyelvét úttörő teljesítménynek tartotta [stb.].” Tarnai Andor, „A magyar nyelvet írni kezdik”: Irodalmi gondolkodás a középkori Magyarországon, Irodalomtudomány és kritika (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1984), 282, 326; „Mindketten a kornak megfelelően skolasztikus szellemű beszédet írtak, a Kartauzi Névtelen még magyarázza is eljárását [stb.].” Lázs Sándor, Apácaműveltség Magyarországon a XV–XVI. század fordulóján: Az anyanyelvű irodalom kezdetei (Budapest: Balassi Kiadó, 2016), 286–287.
8 Rónay György, „Ars praedicandi”, Teológia 2 (1968): 26–37; Berhidai Lajos Piusz, „Laskai Osvát prédikációja a kontemplációról”, Sapientiana 5 (2012): 33–47.
9 Elöljáróban a következők említendők. A „novo dicendi genere” kifejezés Lefèvre és Erasmus stílusa kapcsán kerül elő: „Quanquam vero pulchrum sit Fabro et Erasmo visum necnon et promovendae religioni perutile, novo dicendi genere [kiemelés tőlem: BZsÁ], id est cultius politiusve divinas tractare literas.” Marc Crane, „A Scholastic Response to Biblical Humanism: Noël Beda against Lefèvre d’Etaples and Erasmus (1526)”, Humanistica Lovaniensia 59 (2010): 55–81, 72. A „novo docendi genere” pedig a Karthauzi Névtelen forrásaként is ismert Guillermus Parisiensisre vonatkozóan szerepel az egyik nyomtatásban megjelent kiadás előszavában: „Saepius autem novo docendi genere [kiemelés tőlem: BZsÁ], similitudinibus scilicet, et exemplis popularibus plane, quod vult, aptissime conficit.” Guilielmus Alvernus, Opera omnia (Velence: Damiano Zenaro, 1591).
10 Hozzá kell tenni, hogy Jeromos már a 4. században alkalmazta ezt a kifejezést („novo scribendi genere distinximus”). Az újfajta írási módszer alatt ő azt értette, hogy felolvasást segítő jelekkel látta el az általa fordított szöveget. Ehhez lásd Charlotte Roueché tanulmányát, aki az informatikában használt jelölőnyelvek előzményeként említi a Jeromos által használt újfajta írásmódot: Charlotte Roueché, „Why do we mark up texts?”, in Collaborative Research in the Digital Humanities, eds. Willard Mccarty and Marilyn Deegan, Digital Research in the Arts and Humanities (Farnham: Ashgate, 2012), 155–162. Ilyen jelölésnek nem látjuk nyomát az Érdy-kódexben, a Karthauzi Névtelennél tehát nem a jeromosi értelemben szerepel a kifejezés. Humorosan azonban hozzátehetnénk, hogy ha a Karthauzi Névtelen nem a nyomtatást, akkor az XML-jellegű jelölésrendszert értette a kifejezés alatt.
11 „Fuit hoc igitur omnino magnum mortalibus munus, sed nequaquam conferendum huic quod nostro tempore adepti sumus, reperto novo scribendi genere [kiemelés tőlem: BZsÁ]. Tantum enim uno die ab uno homine literarum imprimitur quantum vix toto anno a pluribus scribi posset.” Polidoro Virgili, De rerum inventoribus libri III, (Velence: Cristoforo Penzio, 1499), lib. 2, cap. VII. (ISTC: iv00146000). Ehhez lásd: Giorgio Montecchi, „Le metamorfosi del libro dai rotoli di papiro al libro a stampa”, Doctor Virtualis: Rivista di storia della filosofia medievale, 11 (2012): 5–24.
12 „Anno Christi M.CCCC.XL. Friderico tertio romanorum imperatore regnante magnum quoddam ac pene divinum beneficium collatum est universo terrarum orbi a Ioanne gutenbergk Argentinensi novo scribendi genere [kiemelés tőlem: BZsÁ] reperto.” Jakob Wimpheling, Epitome rerum Germanicarum usque ad nostra tempora (Strassburg: Johannes Prüss, 1505), Capitulum LXV, f. 38v–39r. Ehhez lásd: John L. Flood, „Humanism in the German-speaking Lands during the Fifteenth Century” in Humanism in Fifteenth-Century Europe, ed. David Rundle, Medium Ævum Monographs 30, 79–118 (Oxford: The Society for the Study of Medieval Languages and Literature, 2012), 115–116.
13 A latin előszóról készített fotómásolat elérhető a hálózati kritikai kiadás honlapján, http://sermones.elte.hu/erdy/img/001.jpg, hozzáférés: 2018.01.23.
14 Prédikációk készítésével kapcsolatban is használatos, így például Humbertus de Romanis munkájában a következő olvasható: „de modo prompte cudendi sermones”. Humbertus de Romanis, Humberti quinti generalis sacrosancti ordinis predicato[rum] magistri sermones ad diuersos status (Hagenau: Heinrich Gran, Johannes Rynman, 1508).
15 Bellus Ibolya, „cudo, -ere, cudi, cusus”, in Lexicon Latinitatis Medii Aevi Hungariae: A Magyarországi Középkori Latinság Szótára, kiadásra előkészítette Boronkai Iván (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1991), vol. II (C). Internetes változata: http://clph.elte.hu/llmaeh/mklsz/index.php, hozzáférés: 2018.01.24.
16 „Nouam modo wlgari volens cudendi [?] materiam.” Tarnai, „A magyar nyelvet…”, 326. Kibetűzési problémái nem lehettek, mert a szó jól olvasható.
17 Johann Ramminger, „cudo, -ere – drucken”, in Neulateinische Wortliste: Ein Wörterbuch des Lateinischen von Petrarca bis 1700, Hg. Johann Ramminger, www.neulatein.de/words/3/001787.htm, hozzáférés: 2018.01.25; Déri Balázs, „excudo, -ere, -cudi, -cusus”, in Lexicon Latinitatis Medii Aevi Hungariae: A Magyarországi Középkori Latinság Szótára, kiadásra előkészítette Boronkai Iván, Bellus Ibolya (Budapest: Argumentum Kiadó – Akadémiai Kiadó, 1991), vol. III (D–E).
18 „Et si qua in dies maiora excudemus [kiemelés tőlem: BZsÁ] tuo etiam illustri nomini dedicanda putabimus.” Chronica Hungarorum (Buda: Andreas Hess, 1473), 2 [Prefatio] (ISTC: ic00484900). Internetes kiadása: http://oszkdk.oszk.hu/storage/00/00/18/34/dd/1/html/index2.htm, hozzáférés: 2018.01.25.
19 „Utque id latius, pluribusque pateret, calcographorum industria excudendas [kiemelés tőlem: BZsÁ] curavi.” Werbőczy István, Tripartitum Opus Iuris Consuetudinarii Inclyti Regni Hungariae (Bécs: Joannes Syngrenius, 1545), AAijv.
20 Madas Edit fordításában: „népnyelven való alkotással új lelki táplálékot kívánok [nyújtani].” Madas, A néma barát…, 9.
21 Köszönet Rédey Jánosnak a latin szöveg fordításában nyújtott segítségéért.
Vizualizáció: Markó Anita