A Jézus-összes: Széljegyzetek Kacziány Géza Jézus összes költeményei című kötetéhez

1.

Elém került az interneten bizonyos Vágvölgyi Jenő (a jelek szerint erősen műkedvelő) irodalmár-blogger honlapja.¹ Egyik bejegyzése Kacziány Géza Jézus összes költeményei című, a húszas évek második felében kiadott könyvével foglalkozik, melyet Kacziány Aladár grafikái illusztrálnak.² „[K]i az a KACZIÁNY ALADÁR?” – teszi fel a kérdést Vágvölgyi, az illusztrátorral kapcsolatban, majd folytatja: „Örök titok marad számomra, elintézem azzal, hogy valami szegény rokon, és hagyom is az előlapot további megjegyzések nélkül”. Vágvölgyi jegyzete nem csupán a grafikák készítőjének személyével kapcsolatban árul el tanácstalanságot, hanem a kötet tartalmát illetően is. Egyrészt hosszasan ironizál a gondolat felett, hogy Jézus verseket is írt volna, másrészt a kötet fordításainak minőségén. Ugyanakkor Kacziány Géza előszava alapján meg is nevezi a fordító eszmei forrásait: „Lowth Róbert anglikán püspököt”, valamint „Herder János Gottfried[et], a nagy német költőt”.

Elhatároztam, hogy megszerzem ezt a titokzatos könyvet, az előszóból idézettek ugyanis szorosan kapcsolódnak Horváth Iván verselméleti tanulmányaihoz, melyeket egyetemi hallgató koromban – majd később is – nagy érdeklődéssel olvastam, másrészt a kötet illusztrátora, Kacziány Aladár festőművész (a blogger által feltételezett „szegény rokon”) nemcsak a két világháború közötti időszak sikeres festője, hanem – feleségén, Schultz Dórán keresztül – Szerb Antal ismeretségi körének tagja is volt.³

2.

Kacziány Géza (1856–1939) Aradon született, jogi tanulmányai mellett magyar, német, latin, valamint filozófia szakos tanári képesítést is szerzett. Tanári munkája mellett hírlapíróként, költőként, közigazgatási szakemberként, illetve az Egyesült Államokban rövid ideig presbiteriánus lelkészként is dolgozott.⁴ Már az 1910-es évek első felében elkezdte az evangéliumok egyes részleteinek verses formában történő lefordítását, egy saját maga által kidolgozott műfordítói koncepció keretében. Az Unitárius Közlöny 1913-ban már lelkesen számolt be Kacziány vállalkozásáról: „Felolvasásában ismertette Jézust a költőt, felsorolva költeményeit, amelyeket eddig a biblia lapjain olvashattunk ugyan, de csak lapos prózában. Ismertette az egész bibliai költészetet és az ótestamentumból olvasott fel néhány verset. Milyen más levegő, mennyivel üdébb, szívhez szólóbb így a szentírás, mint az elavult fordításban, minden költői érzék nélkül csak a szavakat fordítva le, a betűkhöz ragaszkodva és nem a lélekhez, a szívhez, a mi megnyilatkozik a biblia szentelt lapjain, csak rokonlélek kell hozzá, ki azt felfedezze”.⁵ Egyébként Kacziány könyvét nem fogadták feltétlen lelkesedéssel, a „költő Jézus” koncepcióját sokan meghökkentőnek találták. „E mű kiadása a cím szokatlansága miatt különböző nehézségekbe ütközött, de ő [Kacziány Géza] a címhez igen szigorúan ragaszkodott, állítva, hogy a parabola közismert költői műfajt jelent”.⁶

Karácsony Sándor 1933-as recenziója – noha az akkor 77 éves „ősz íróval” (Karácsony szavai) kapcsolatban próbált kíméletesen fogalmazni – mind teológiai szempontból, mind irodalmi szempontból bírálja a művet, elveti a gondolatot, hogy Jézus szavait poézisként kellene olvasnunk, magukat a fordításokat pedig, mint verseket, gyengéknek, gyakorlatilag dilettánsoknak tartja. „Jézus Krisztusról kisebbítés azt mondani, hogy költő, tanításairól azt, hogy költemények”. A bíráló elutasítja Kacziány előszavának azt a kijelentését, mely szerint Jézus az lett volna a tanköltészetben, mint Homérosz az eposzban, Shakespeare a drámában, Petőfi a lírában. „Csak természetes ezek után, hogy a parafrázisok sem sikerültek igazán. […] Esztétikai félresiklás volt tankölteményeknek nevezni Jézus tanításait, amelyet a magyar átdolgozások fogyatékos formája dokumentál, és mindjárt igazol is”.⁷

Művének első kiadása a húszas évek második felében jelenhetett meg, Kacziány Géza fiának, Kacziány Aladár festőművész naplói szerint; illusztrációit a festő naplója mindenesetre 1924-re datálja.⁸ Az első kiadás példányait az akkori Kereskedelmi Minisztérium által felügyelt munkahelyek dolgozói között osztottak szét, karácsonyi ajándék gyanánt.⁹ A könyv előszavából kettős célkitűzés bontakozik ki. Az egyik politikai, a másik irodalomtörténeti-költészetesztétikai; utóbbi összefoglalható a következő megállapításban: „Jézus, a költő, az ószövetség kiváló héber költőinek tanítványa és folytatója volt”.¹⁰

Az 1919-es Tanácsköztársaság sokkjára visszaemlékezve Kacziány Géza arról értekezik, hogy Jézus igéi minél nagyobb hatékonysággal kell, hogy terjedjenek az egyszerű munkások között, ezzel védekezve a kommunizmus térhódítása ellen. Támogatóival, Kenéz Béla (1874–1946) közgazdász-statisztikussal, egykori kereskedelmi miniszterrel, valamint Koós Ödön minisztériumi osztályvezetővel kapcsolatban így fogalmaz: „A föntebb említett két igazi államférfiú a szellemi harc leghathatósabb fegyveréül az üdvözítő nemes, fennkölt kristálytiszta költészetet tekintette s azért, hogy a kommunizmus gyilkos mételye által kikezdett munkásság lelkébe beolthassák Jézus szűzies költészetét, nagyobb példányszámot rendeltek meg, szétosztandó karácsonyi ajándékul a fönnhatóságuk alá tartozó munkásosztály tagjai számára. Ha ezt más vezetők is megértenék és Jézus költeményeit filléres kiadásokban lehetne százezerszámra belevinni a magyar nép lelkébe, akkor a titkos kommunista nyomdák mételyterjesztő iratai lepattognának a Jézus nagy szellemétől áthatott tiszta magyar néplélektől”.¹¹

3.

Kacziány Géza könyve nem csupán antikommunista retorikájával, valamint evangelizáló hevületével hívja fel magára a figyelmet. E célkitűzéseknél – melyek túlzásaikkal együtt szervesen illeszkednek a két világháború közötti úri-keresztény középosztály gondolkodásmódjába – érdekesebbek a kötet irodalmi vonatkozásai. A kötet fordításai, vagy inkább verses parafrázisai, ahogy erre a címlap nyomán következtethetünk („szabad fordításban magyarul kidolgozta Kacziány Géza”) a preromantika korának orientalizáló poétikai-költészetesztétikai törekvéseihez kapcsolódnak. Ennek volt része a Biblia irodalomként, mégpedig költészetként történő értelmezése. A Jézus összes versei kiadvány koncepciója ezeken az elképzeléseken alapszik.

Lássuk dióhéjban. „Lowth Róbert anglikán püspök volt az első, ki »De sacra poesi Hebraeorum« című, korszakalkotó művével rámutatott az Írás magas költői becsére s kihámozta az Ó-Szövetség könyveiből a legrégibb költészet termékeit s a kiválasztott nép vallási könyvében felfedezte a lírai, az elbeszélő és a tanköltészet, sőt némileg a drámai költészet magvait és csírá[i]t, anélkül, hogy azok vallásos értékét leszállította volna. Nyomán Herder János Gottfried […] fejlesztette tovább a fölvetett eszmét az ó-héber költészetről (1783-ban írt) művében, melynek kisebb vázlatát képezi az az előszó, melyet 1781-ben Boermel J. Gottfried Jeremiás-fordításához írt. Ez előszóban Herder megállapítja, hogy a Szent Írás héber könyveiben csaknem minden fajtájú költészeti darab foglaltatik, ennél fogva gyász- és panaszdalok is vannak, melyek közé Jeremiás siralmai is tartoznak”.¹²

Az ó-héber költészet maradványai – folytatja Kacziány – a Bibliában olvashatók és szerencse, hogy e költeményeket a szentkönyvbe belefoglalták, mert különben ezek is elpusztultak volna, mint a profán líra egyéb termékei. Azonban hiábavaló fáradtság lenne az, ha ezekben valami határozott verslábakban megnyilvánuló rhytmikus alakzatot keresnének. Ezekben csak a gondolat rhytmusa van meg, mely Herder szerint a rímet és assonanceot pótolja. Szerinte ez a párhuzamosságban rejlik, mely már a legrégibbnek vett iratokban is megvan.¹³

Kacziány munkája és koncepciója – szándéka szerint – az Ószövetséget értelmező Jézust állítja elénk, aki maga olvassa-változtatja költészetté a próféták szavait.¹⁴ Programjában azonban olykor különféle kulturális, illetve etnikai-faji előítéletek is felbukkannak. A teológiai antiszemitizmust idézik például azok a megjegyzései, melyek szembeállítják Jézussal a Törvény betűjéhez képmutatóan ragaszkodó zsidóságot. Máté evangéliumának egyik szakaszát (Máté 10, 16) például így értelmezi: „Három kép egymás után: a szeretet igéit hirdető tanítványok a gyűlölködő zsidók között, kik szét akarják tépni őket […]. Jézust magát messiási pályája első évében többször is meg akarták ölni a zsidók, de ő ügyesen elmenekült előlük, mert nem jött még el az ő vértanúhalálának ideje”.¹⁵ Alább pedig: „Ilyen [jelképszerű-példázatos] képek a képmutató írástudók és farizeusok ellen mondott beszédben lévők, amikor ezeket kívülről szép fehér koporsókhoz hasonlítja, amelyek azonban belül rothadó hullákkal vannak telve; ugyanezeknek eljárását szintén érthető képekkel fejezi ki, midőn elmondja róluk, hogy […] eleget tesznek Mózes parancsainak a legapróbb részletekben, de elhagyják, ami a törvényben a fődolog: az irgalmasságot, jócselekedetek gyakorlását”.¹⁶ Másféle előítéletek találhatók azon megjegyzésekben, melyek a – Lowth és Herder nyomán – keletiként értelmezett bibliai költészet egyes motívumainak hátteréről fogalmazódnak meg. „Keleten nem azért van főleg ínség, mintha a föld nem teremne elég bőven, de mert nincs, aki learassa a termést. A keleti ember lomhasága, a szemlélődő élethez szokott tunya élete miatt megy sokszor kárba a legszebb termés is”.¹⁷

A törvény betűjéhez ragaszkodó zsidóság képmutatásának ostorozása, a tunya, lomha, a kontemplatív élet tétlenségéhez szokott „keleti ember” mentalitásának elmarasztalása, valamint a kommunizmusellenes kirohanások egy meglehetősen zavaros és nyugtalanító ideológiai keretbe helyezik a fent ismertetett irodalmi programot.

4.

A szerző irodalmi nézeteihez visszakanyarodva, azt mondhatjuk, hogy Kacziány szerint a Biblia azért költészet, mert egyrészt ritmikus szöveg (azaz vers), másrészt pedig allegorikus, képszerű, példázatos. A Kacziány által idézett gondolatok nem ismeretlenek a magyar irodalomtörténet-írásban; Lowth magyar recepciójának egyik első áttekintését, és a folyamat rekonstrukcióját – Szauder József mellett – Horváth Ivánnak köszönhetjük.¹⁸ Lowth szerteágazó hatást tett a magyar irodalomra, így Szerdahelyi György Alajosra, Kis Jánosra, Földi Jánosra, Csokonaira, Batsányira, és (közvetve) talán Arany Jánosra is. E szerzőket Horváth Iván 1972-es cikke, majd verselméleti monográfiája „Magyar lowthiánusok” cím alatt tárgyalja, elemzéseit arra összpontosítva, hogy a Lowth által vizsgált grammatikai párhuzamosság jelenségköre miként jelent meg a magyar szerzők verselméleti vagy verstani nézeteiben, írásaiban. Jakobson híres tanulmánya John F. Davis brit sinológus 1829-es előadását tekintette az első kísérletnek arra, hogy Lowth elméletéből magyarázza „egy ősi irodalmi hagyomány”, jelesül a kínai költészet verstani sajátosságait.¹⁹

Horváth Iván ezzel szemben Földi János Elmélkedés a’ ’Sidó Vers-írásról című (Magyar Hírmondó, 1792) munkájára utalt, mely Lowth nézeteit idézi-követi. „Igaz ugyan, hogy Földi cikkének jó része ismertetés, s csak a végén kezd pedzegetni új gondolatokat – mégsem csekély a jelentősége. Igen korai (ha nem a világon a legelső) mű ez, amelyben kizárólag a párhuzamosság költői lehetőségeiről van szó, Davis felolvasását pedig mindenesetre 37 évvel megelőzi”.²⁰ Írása – elsősorban a verstani-verselméleti fejleményekre koncentrálva – rekonstruálja azt az irodalomtörténeti folyamatot, melynek során Lowth eszméi eljutottak magyar követőihez, majd Lowth közvetlen hatásától függetlenedve, mint a „grammatikai szemlélet” összetevői megjelentek később Arany János, Greguss Ágost, Négyesy László munkáiban. Egyébként Kacziány előszava Lowth művére csak igen röviden és általánosságban, míg Herderre sokkal részletekbe menőbben (párhuzamosság, gondolatritmus, strófaszerű sorok stb.) hivatkozik; a párhuzamosság jelenségkörét pedig csak Herderre utalva idézi. Így azt is feltételezhetjük, hogy Lowth nézeteit Kacziány csupán Herder nyomán ismertette olvasóival.

Lowth nem csak a grammatikai versszemlélet szempontjából hatott a magyar irodalomra. Szauder József 1972-es tanulmánya (Csokonai poétikájához) kiemeli, hogy Lowth eszméi fontos szerepet játszottak Csokonainak a keleti költészet iránti érdeklődésében is. „Az elemzés középpontjában Csokonai ama vonzódása áll, amelyet az antikos alapú poétika alternatíváiként felfogott keleti költészetek iránt tanúsított”.²¹ Lowth magyar recepciója ily módon egyszerre illeszkedik be a felvilágosodás-kori esztétikatörténet, a nyelvészeti (grammatikai-versmondattani) alapú verstani hagyomány, valamint a magyar orientalizmus kontextusaiba.

5.

Kacziány Aladár (1887–1978) nem volt forradalmian újító szemléletű művész: munkáit a bécsi szecesszió, valamint az angol preraffaelita festészet dekoratív hatásokra törekvő szimbolizmusa határozta meg.²² Kacziány teljes életművét átszövi valamiféle sajátos spiritualizmus, mely tetten érhető középkor-kultuszában, Dante iránti rajongásában, a gnosztikus filozófia iránti érdeklődésében, a különféle görög-római mitológiai témák misztikus hangulatú feldolgozásában is. Dekorativitásra, hatásosságra törekvése nemcsak művészi sikereinek volt megalapozója, hanem iparművészeti megbízásainak is: szőnyegeket, könyvillusztrációkat, murális festészeti műveket egyaránt alkotott, tervezett.

A Jézus összes költeményei öt darab, egész oldalas, fekete-fehér rajzot tartalmaz, melyeken preraffaelita és szecessziós formajegyek vegyülnek egymással. A képek közvetlenül illusztrálják a hozzájuk tartozó bibliai versek egyes jeleneteit. Az illusztrációkon megfigyelhető az a kissé naiv, kissé didaktikus vallásos áhítat, mely Kacziány Géza előszavát és fordításait (sőt a versekhez csatolt jegyzeteket) is jellemzi. Nehéz eldönteni, hogy az egész vállalkozás különös áhítatossága, illetve már-már szájbarágós célzatossága a keresztény vallásos érzület sajátos értelmezéséből, netán a munkásosztály evangéliumi felvilágosításának politikai programjából származik-e, vagy esetleg az idealizált népi kultúrának tulajdonított romlatlan, idilli, „aranykori” egyszerűség elképzeléséből.²³ Lowth és Herder egyik – a verselméleti, esztétikai, illetve hebraisztikai szempontokon túlmutató – hatása ugyanis éppen abban állt, valamint hatástörténetük olyan kontextus részét (is) alkotta, mely szerint a bibliai költészet nem egyszerűen az irodalom (mint poézis), hanem a népköltészet része egyúttal.²⁴

Kacziány Aladár életrajza és munkássága nem csupán művészettörténeti szempontból érdekes. Jellemző adalék, hogy a gnosztikus filozófus: Schmitt Jenő Henrik követőjeként mintegy száz „ismeretfilozófiai” kéziratot hagyott hátra, zömmel előadások szövegeit, és egy kisebb gnosztikus szellemi kör tagja volt.²⁵ Kereszténysége ellenére mind gondolatvilágában, mind képein ötvöződnek olyan elemek, melyek összességükben valamiféle szinkretista: a gnózis, a turánizmus, a pogány mitológiai szimbolizmus jegyeihez köthető világkép létére, sőt, propagálására is utalnak. Talán ebből ered, hogy a kötet egyik illusztrációján a Jézushoz igyekvő, meghajlott testű emberalakok sora mellett, a temető füvében nemcsak sírkeresztek, hanem különféle, hangsúlyozottan magyaros („székely”) kopjafa-ábrázolások is láthatók.²⁶

Kacziány Aladár munkássága valóban érintkezett a turánizmus törekvéseivel. Szoros kapcsolatban állt Medgyaszay Istvánnal, a turánizmus eszméi által is megihletett neves építésszel.²⁷ Mindketten tagjai voltak a Spirituális Művészek Szövetsége nevű társaságnak.²⁸ A Medgyaszay által tervezett nagykanizsai tüzérlaktanya homlokzatára Kacziány sokalakos frízt készített, az ősmagyarok életéből vett jelenetekkel.²⁹ Kacziány rövid ideig munkatársa lett a „Turáni Szőnyegszövő Vállalat” név alatt működő textilvállalkozásnak is, mely a hazai és a nemzetközi piacot látta el folklórmotívumokból, „ősmagyar”, illetve orientális képi elemekből építkező „magyar perzsa” szőnyegeivel.³⁰

A fordító Kacziány Géza, és az illusztrátor Kacziány Aladár közös művét forgatva egyrészt sajátos összhangra figyelhetünk fel: a Biblia értelmezését, a fordítói koncepciót, magukat a fordításokat, valamint az illusztrációkat egyaránt jellemzi-áthatja a metafizikai kapaszkodók és garanciák felé tapogatózó, kissé zavarosnak is tűnő spirituális-ezoterikus érzület, illetve a didaktikus hangvétel. Kiadványuk könyvészeti, irodalomtörténeti, művészettörténeti, politikatörténeti kuriózum, melyben keresztezik egymást a preromantikus költészetesztétika, az orientalizmus, a gnózis, a turánizmus, továbbá az erőteljesen aktualizáló kommunizmus-ellenes retorika különféle szólamai-motívumai.

Hivatkozások

Vizualizáció: Markó Anita