Leonhard Stöckel mint német nyelvű humanista költő

Leonhard Stöckel (1510–1560), a felső-magyarországi reformáció egyik vezéralakja Valentin Eck és az angol vándorhumanista, Leonard Cox tanítványa volt, majd Wittenbergbe is eljutott, ahol Melanchthon levelezőpartnere lett.¹ Bártfán alapított iskolája számára több könyvet is írt, többek között egy Zsuzsannáról szóló iskoladrámát,² valamint egy válogatást Erasmus Apophtegmatájából, amelyet poszthumusz adtak ki fiai, Johann és David, valamint veje, Thomas Faber.³

Stöckel minden egyes bölcsességhez párrímes, nyolc szótagos sorokból álló német nyelvű verset is csatolt, amelyben népnyelven is összefoglalta az adott apophtegma tanulságait, mégpedig az örökösei által írott előszó szerint azért, hogy a diákok otthon a latinul esetleg nem tudó szülőknek is elismételhessék a tanultakat. Ezek a versek Stöckel egyéni leleményei, és gyakran igen kreatív módon gazdagítják az eredeti erasmusi anekdotát. A szerző Zsuzsanna-drámája mellett mégsem kapott nagyobb figyelmet a hazai szakirodalomban az Apophtegmata, és Bognár Péternek a német párrímes verselés magyarországi hatásairól írott kismonográfiája is csak az iskoladrámát említi versformája miatt, ezt a könyvecskét nem.⁴ Pedig Stöckel versein a német nyelvű humanista költészet több sajátossága is megfigyelhető. Érdemes is ebből a szempontból megvizsgálni őket, mivel abban biztosak lehetünk, hogy Stöckel nemcsak pedagógusként és a latin nyelv tanáraként, hanem költőként is humanista volt. Erre utal ízlése és értelmiségi kapcsolatrendszere is: levelezésében pl. meleg szavakkal emlékszik meg a neolatin költőről, Melanchthon asztaltársaságának tagjáról, Joachim Camerariusról.⁵

Az Apophtegmatát Daniel Škoviera mutatta be a legrészletesebben. Megállapította, hogy Stöckel Erasmus gyűjteményének mintegy tizedét vette át, egészen pontosan 316 apophtegmát, és arra is rámutatott, hogy számos idézet nem Erasmustól származik, és hogy ezek a saját gyűjtésű helyek komoly antik műveltségről árulkodnak.⁶ Az egyes egységek három részből állnak: az első maga a tulajdonképpeni anekdota, amelynek vége a jeles férfiútól elhangzó bölcsesség, majd ezt követi a mondás magyarázata, végül pedig a német vers. A voltaképpeni apophtegma és a magyarázat között többnyire a mondás értelmére vonatkozó rövid kérdés hangzik el, ami szintén újdonság Erasmushoz képest, akinél nem volt dialógus. A szöveg így tanár és tanuló fiktív párbeszédének tekinthető, amelybe a német versek révén a szülőket is bevonja a könyv. Az egyes bölcsességek témáit az örökösök előszava így csoportosítja: teológia, politika, etika, oeconomia (vagyis a háztartás és a családi élet), gyermekek nevelése. Ezek közül alighanem a politika kapja a legnagyobb súlyt. Az egyes anekdoták a főszereplő neve szerint ábécésorrendben követik egymást, köztük spártai történelmi figurákat, egyéb görög-makedón államférfiakat, türannoszokat és filozófusokat találunk, Cicero pedig a rómaiakat is képviseli.

A német versek részint azért érdekesek, mert Stöckel egyedi értelmezéseit tartalmazzák, amelyek gyakran eltávolodnak Erasmus eredeti magyarázatától. Protestáns, antipápista tendenciáikra már Škoviera felfigyelt.⁷ Ezen kívül az öntudatos városi polgár patriotizmusa is megszólal a versekben. Szerzőjük többször is kikel a zsarnokság ellen, és leszögezi, hogy az uralkodó hatalmát korlátozzák a törvények: „Denn Könige solten die ersten sein, / Die ihre Gesetz halten fein” („Mert a királynak kell elsőnek lenni saját törvénye betartásában”).⁸ A király tartozik továbbá kikérni alattvalói tanácsát: „Wer aber wol regieren soll, / Der mus auch haben gelernet wol, / Das er sich unterweisen lest, / So regieret man auff das best, / Nicht mit oben aus und nirgend an, / Das ist der Tyrannen weg und Plan.” („Aki azonban helyesen akar uralkodni, az vésse jól az eszébe, hogy ki kell kérnie mások tanácsát; így a legjobb uralkodni, nem pedig öntelt ember módjára, ahogy a zsarnokok szoktak.”)⁹ A spártaiak és a perzsák békekötésekor óvatosan eljáró, hazája érdekét szem előtt tartó Agésilaosz spártai király története kapcsán pedig a polgárok hazaszeretetéről olvashatunk: „Lerne allhie wer lernen kan, / Was da gebüret einem fromen Man. / Wer seinem Vaterland ist feind, / Den sol er nicht halten für ein freund.”¹⁰ („Tanulja meg ebből, aki csak teheti, hogy mi illik egy jámbor emberhez. Aki saját hazájának az ellensége, azt nem szabad barátjának tartania.”) Stöckel itt azt a hagyományt folytatja, amelyet mestere, Valentin Eck is képviselt, amikor Cicero alapján, a római republikanizmus nyelvén megírta De reipublicae administratione című értekezését az uralkodó kötelességéről és a polgárok számára előírt hazaszeretetről.¹¹ Stöckel maga kompendiumot is készített Cicerónak a Melanchthon által olyan nagyra tartott De officiis című munkájából, ebből azonban sajnos nem ismerünk példányt.¹²

Stöckel német verseinek motivikus hálója is figyelemre méltó. Egyik visszatérő témája a bolond ember (Narr). Szinte kizárt, hogy valamilyen formában ne jutott volna el hozzá az a hagyomány, amelyet Hans Sachs A bolondok fürdője, illetve Sebastian Brant A bolondok hajója című műve képviselt. Stöckel a legtöbbször a bolondot a bölccsel szembeállítva jeleníti meg, mint itt is:

Ez az ellentétpár, kevésbé kiélezve ugyan, de Brant Narrenschiffjét is jellemzi, ahol 22. fejezetben maga a megszemélyesített Bölcsesség szólal meg a sokfajta bolond után. A 112. fejezet pedig a bölcs embert jellemzi. Akárcsak Brantnál, Stöckelnél is különféle bolondokkal találkozunk. A Narrenschiff 55. fejezetének főszereplője a bolond orvos, aki mindenre ugyanazt írja fel, míg Stöckel vonatkozó apophtegmájában Agésziláosz nem végzi el az orvos által neki felírt kúrát, mert nem egyezik szokásaival és természetével; a prózai és a verses értelmezés szerint ezt a bölcsességet az állam bajaira is lehet alkalmazni.¹⁴ Stöckel szerint bolondság a gazdagoknak hízelegni, vagy éppen a pénz hajhászása közben elfeledkezni a valódi barátokról,¹⁵ a vonatkozó anekdota szerint ugyanis, amikor Nagy Sándort megkérdezték, hogy hol tartja a kincseit, azt felelte: a barátainál.

A hely egyik lehetséges párhuzama Brantnál a 17. fejezet, amelynek hőse a garasos bolond (Pfennigsnarren). Stöckel egy másik bolondja a jóslásban hisz. Az apophtegma szerint Szókratész álmában egy Homérosz-verssort hallott, amiből megtudta, hogy három nap múlva meghal, és így is lett. A bolond ezt próbálja utánozni:

A bolondság témáján kívül egy másik jellegzetes motívum is rokonítható A bolondok hajójával. Ez Fortuna kereke, amelyről a Narrenschiff 37., Von gluckes fall című fejezetében olvashatunk, ahol a fejezethez tartozó kanonikus metszet magát a kereket ábrázolja. Stöckelnél a Fortuna-kerékről szóló vers Agészilaosz mondását illusztrálja, aki a prosperáló perzsa király elbizakodottságával szemben Priamosz király sorsát idézte fel:

Hasonló a témája a Narrenschiff 23. fejezetének, amelynek főszereplője a szerencséjét túlbecsülő bolond, aki a szerencsétől vár mindent, és aki minden bajáért a szerencsét hibáztatja. Stöckel ezt írja a szerencséjében elbizakodott balgáról:

Persze ha Branttal összehasonlítjuk Stöckel verseit, akkor látszik, hogy a bártfai mesterben nem volt meg a szándék, hogy a bolondság fajtáit mint különféle vétkeket és jellemhibákat következetesen számba vegye, és ezt tegye meg fő témájának művében. Módszerükben és célkitűzésükben mégis van valami közös. Mint nemrégiben egy tanulmány rámutatott, a Narrenschiff értelmezhető érvek és példák tematikus gyűjteményeként, vagyis locus communis-gyűjteményként is: valóban a szentenciák és antik mitológiai és történeti példák sokasága jellemzi az egyes fejezeteket. Brantra valószínűleg Rudolphus Agricola De inventione dialectica libri tres (1479) és De formando studio című értekezései (1484) hatottak. Agricola az idézetek rendszerezésére füzetet vagy cédulás dobozt ajánl, amelyek témák szerint rubrikákra tagolódnak.²⁰ A módszert igazán népszerűvé a humanista oktatásban aztán Erasmus tette De ratione studii (1511) és De duplici copia verborum ac rerum (1512) című értekezéseivel, valamint saját gyűjteményeivel, az Adagiával és a Stöckel által kivonatolt Apophtegmatával. Tudjuk, hogy Stöckel mestere, Valentin Eck szoros kapcsolatban volt krakkói tanulmányai alatt az ott tanító Rudolphus Agricolával, másik mestere, Cox kétszer is tartott előadást Erasmus Copiájából Kassán.²¹ Szerzőnk maga még Melanchthon teológiai Loci communesát is kiadta saját bőséges annotációival.²² E hagyomány magától értetődő mély ismeretét jelzi, hogy az örökösök előszava Stöckel vállalkozását, vagyis Erasmus megrostált újrakiadását Conrad Lycosthenes (Conrad Wolffhart, 1518–1561) elzászi születésű humanista példájával állítja párhuzamba.²³ Lycosthenes Bázelban működött, és felesége nem más volt, mint Christina Herbster, a nagy nyomdász, Johannes Oporinus testvére és előző házassága révén Theodor Zwingernek, a nagyszabású Theatrum vitae humanae című, szintén a fenti hagyományba illeszkedő gyűjtemény szerzőjének az édesanyja.²⁴ Az előszó Lycosthenes Apophtegmata című művét idézi fel, amelyben Erasmus görög és latin gyűjteményét ábécérendbe szedett locus communisok formájában dolgozta fel.²⁵ Stöckel tehát egy ehhez hasonló, antik műveltséganyagon alapuló kivonatos mű fejezeteihez rendeli hozzá erkölcsnemesítő verseit.

Formai, verstani okokból Bognár Péter lehetségesnek tartja, hogy az erazmista Pesti Gábor Aesopus-fordításának háromsoros epigrammákban megfogalmazott tanulságai párhuzamba állíthatók a Narrenschiff fejezetei élén olvasható, szintén háromsoros verses argumentumokkal. Mindkettő a népnyelvű humanista epigrammaköltészet megteremtésére tett kísérletet Bognár szerint – igaz, Pesti esetében ez a kísérlet utóélet nélkül maradt, míg Brant műve nemzetközi siker lett.²⁶ Verselés szempontjából Stöckel könyvecskéje inkább a Narrenschiff fejezeteinek párrímes szövegtestével, mintsem a háromsoros argumentumokkal rokonítható, de mint láttuk, a hasonlóság tartalmi-motivikus szempontból, és közös humanista gyökerekkel bíró retorikai és pedagógiai célkitűzésük felől is megragadható. Érdemes tehát Brant és a német humanista költészet magyarországi recepciójáról beszélve Stöckellel is számolni.

Hivatkozások

Vizualizáció: Markó Anita