Homo diktiosz

Hálózattudományi szemüveg a régi magyar irodalomban

Jelen ünnepi kötet Horváth Iván 70. születésnapjára készült. A kötetben olvasható szövegek az Ünnepelt tanítványi köréből származnak. Milyen nagyobb tematikai csoportokkal jellemezhető e dolgozatok alapján a tanítványok érdeklődési köre, ill. mennyire nyitottak egymás felé ezek a csoportok?

1. Hálózattudományi szemüveg

Homo diktiosz – a hálózati ember, így utal A kapcsolatok hálójában című könyv két szerzője¹ arra a jelenségre, hogy az ember eredendően (értsd: genetikailag meghatározottan) hálózatokban működő tényező. A felismerést a szociológia már a 40-es években megtette,² az irodalomtudomány pedig főként a 21. század mediális forradalma során kezdte alkalmazni a hálózat fogalmát mint metaforát és interpretációs keretet. Elsősorban a tudományos-fantasztikus irodalom érzete magáénak az internet és a háló struktúrájának szövegbeli és narratívabeli megjelenését, de a történeti és irodalomtörténeti kutatások is egyre inkább felhívják a figyelmet arra, hogy a biográfiai adatok vagy a művelődéstörténet eseményei és szereplői nem önmagukban álló figurák: az identitás, a társadalmi szerepek és életpályamodellek mind a kontextus és a szereplőket magukba foglaló hálózatok teremtményei.

Minél messzebb megyünk vissza az irodalmi élet 18. századot megelőző formáit keresve, egyre inkább látjuk, hogy a kontextusától független, csak önmagának alkotó író képe nem jellemző jelenség. A régi magyar irodalom információtörténeti szemüveggel való vizsgálata gyorsan elvezet a hálózattudományi szemüveg használatához is. Ugyanis csoportosulásokat, közösségeket találunk. Ezek jelentik az irodalmi működés alapformáit. A csoportok képződése biztosítja azt az elkülönült nyilvános teret, amely lehetőséget ad ahhoz, hogy az irodalmi működés szerepét, az ezt jelentő kulturális identitást a csoport tagjai megvalósíthassák. Ha pedig elfogadjuk azt a gondolatot, hogy az emberi világ struktúrái éppúgy leírhatóak és elemezhetőek, mint egy élőlény neurológiai hálózata vagy az internet,³ akkor továbblépve az is belátható, hogy az irodalmi működés társadalmi struktúrának, hálózatnak tekinthető, s felrajzolható, elemezhető az irodalmi intézmény kialakulásának, működésének hálózati modellje. Ez a megközelítésmód jól illeszkedik mind a Tarnai Andor által meghatározott második szóbeliség⁴ jelenségéhez, mind a Kurcz-szabály⁵ által felvázolt keretekhez és a Horváth Iván által kidolgozott abszolút olvasáshatár⁶ és ennek hiszterézis görbéje által mutatott jelenségekhez is.

A hálózatok (valós, komplex hálózatok) univerzális tulajdonságai közül pedig az egyik talán legfontosabb jelenségek egy ilyen értelmezési keretben a gyenge kapcsolatok, és a kulturális evolúcióban játszott szerepük. Ezek kis valószínűségű és rövid idejű kölcsönhatások, de a hálózatok legfontosabb pontjain találhatóak – biztosítják a stabilitást, de nem merevítik meg a hálózatot.⁷ Míg „erős kapcsolataink” ugyanazokat a személyeket ismerik, mint mi; addig egy gyenge kapcsolat – egy távoli ismerős, egy éppeni beszélgetőtárs – hozzákapcsol minket egy számunkra addig ismeretlen körhöz, amely új lehetőségeket ígér. Tehát a gyenge kapcsolat nagyobb valószínűséggel hoz új információt, tartalmat a hálózatba, mint az erős kapcsolatok. Ez a jelenség a hálózattudomány alapvetése szerint éppúgy igaz arra a hálózatra, amelynek pontjait személyek, összekötő éleit pedig a köztük lévő kapcsolatok alkotják. Akárcsak arra, amelyet jelen kötet tanulmányaiból kirajzolódik, és amelyben a kulcsszavak általi kapcsolat rámutat egy gyenge kapcsolatokból összefűződő sűrű, kutatási és kutatói hálózatra.

2. Két lépésnyi távolság

Jelen kötetet tekintsük a tanulmányok hálózatának, amelynek csomópontjai maguk a szövegek (ezeket a könnyebbség kedvéért most szerzőjükkel azonosítottuk), a csomópontok közötti kapcsolatok pedig a tematikai egyezések, a közösen használt kulcsszavak. A 26 tanulmányt összesen 185-féle kulcsszóval láttuk el.⁸

A kulcsszavak előfordulás szerint súlyozva

A kulcsszavak által összekapcsolt hálózat 26 pontból és 228 élből áll. A hálózat sűrűsége 0,7, amely nagy fokú összekapcsoltságnak tekinthető (a sűrűség mérőszáma 0 és 1 közti értéket vehet fel.) A kapcsolatok irányítatlanok, szimmetrikusak, és súlyozottak: tehát két szöveg között többszörös erősségű kapcsolat lehet annak megfelelően, hogy hány kulcsszó kapcsolja őket össze.

A kötetben szereplő tanulmányok hálózata

A legtöbb tanulmányhoz kapcsolódó két szöveg Görög Dániel A Die Königin von Frankreich magyarországi előfordulása és Molnár Dávid Apácákról, szüzekről, özvegyekről és hurkákról című munkája. Mindkét szöveg 22 másikkal kapcsolódik össze. Őket 21 kapcsolattal Havasréti József, Bartók Zsófia és Kiss Farkas Gábor követi. Közöttiség centralitásra koncentrálva a három legnagyobb értéket elérő szöveg Kiss Farkas Gáboré, Görög Dánielé és Bartók Zsófiáé, tehát ezt azt jelenti, hogy az ő tanulmányuk tekinthető tematikai összekötőnek a legtöbb másik tanulmány között. Ezek a szövegek állnak legtöbbször két tetszőleges pont közti áthidaló, ill. törésponti szerepben. Ehhez azt is tudni kell, hogy ez a távolság le is fedi a hálózat átmerőjét – egy sűrűn összefüggő tematikai hálóról beszélhetünk ugyanis, amelynek átmérője 2, tehát két lépésből bármely pontból eljuthatunk bármelyik pontba. Tanulmányaink hálózata kisebb (összekapcsoltabb) a kis világnál is.⁹

A csomópontok fokszám és közöttiség centralitás szerinti elrendezésben

A fent említett fokszámok azonban csupán azt az információt tartalmazzák, hogy hány másik szöveggel áll fenn kapcsolat, azt azonban nem, hogy ezek a kapcsolatok milyen erősségűek, tehát nem veszik figyelembe, hogy egy él hány kulcsszót tartalmaz. Így a fokszámoknál pontosabb mutatóként az élek súlyozottsági mutatóját használhatjuk. A legerősebb kulcsszó szerinti rokonságot Havasréti József A Jézus-összes: Széljegyzetek Kacziány Géza Jézus összes költeményei című kötetéhez és Csörsz Rumen Testvér – testvérek nélkül: Pálóczi Horváth Ádám kései műveinek szabadkőműves vonatkozásai című tanulmányok mutatják. Köztük tíz közös kulcsszó található (ősi, magyar nép, mitológia, előszó, filozófus, zsidó, Jézus, pogány, költő, Csokonai). Ezt a kapcsolatot követi Maróthy Szilvia és Pomázi Gyöngyi szövegeinek kilences erősségű összekapcsolódása (tudomány, szerkezet, kód, eszköz, megjelenítés, olvasó, digitális, internet, szöveg). Nyolc tematikai elem köti össze Csörsz Rumen már emlegetett tanulmányát és Förköli Gábor Leonhard Stöckel mint német nyelvű humanista költő című szövegét. A különböző erősségű kapcsolatok vetületei a következő gráfokon láthatóak.

A 3-5 erősségű kapcsolatok hálózata

A 6-10 erősségű kapcsolatok hálózata

Az 1-2,5 erősségű kapcsolatok hálózata

A legerősebben összekapcsolt két tanulmány tehát tíz közös tematikus elemet, de a legkevésbé összekapcsolódó szövegek is legalább egy közös kulcsszót tartalmaznak. Ez azt jelenti, hogy a tanulmányok összefüggő hálózatot alkotnak, amelyek nem esnek szét különálló komponensekre, azonban a hálózat az összekapcsolódások erőssége és sűrűsége alapján klaszterekre, csoportokra bontható. Megfigyelhető, hogy így – akár az ún. távoli olvasás, distant reading módszerével¹⁰ – is megállapíthatunk három tematikus blokkot.

Az első csoport a filológia és forráskutatás megközelítésmódját adja vissza, leggyakrabban használt kulcsszavai: kézirat, latin, könyvtár, párhuzam, marginália és másolás (5. ábra). A második csoportot inkább eszmetörténeti jellegű vizsgálatok jellemzik, középpontban a költészet és a szerelem témakörökkel (6. ábra). A harmadik, technológia és módszertan csoport pedig a digitális, szöveg, tudomány, információ, eszköz, szerkezet topikok alapján különül el az előző kettőtől (7. ábra).

A három csoport jól láthatóan megadja azt a hálózatot, amely keretbe foglalja úgy Horváth Iván kutatási területeinek főbb irányait, mint a hagyománnyá vált csütörtöki doktori óráinak jellemző témaköreit. A hálózattudományi szemüvegről pedig kiderül, hogy nem is annyira szemüveg, mint inkább prizma, amely láthatóvá teszi hányféle részre bomlik a beérkező összetett információ.

Filológia és forráskutatás

Eszmetörténet, szerelem és költészet

Technológia és módszertan